Vastag Csaba

Vastag Csaba

(17 idézet)

1982. február 11. —
magyar énekes

Figyelés

Az évek múlása, és a kilók növekedése a két sarokpont a magabiztosság szempontjából. Érdekes, milyen sokan vágynak a gyors és instant önbizalom-növelő módszerekre, például a különféle plasztikai beavatkozásokra, amiktől hirtelen akár túláradó önbizalomra tehetnek szert. Pedig ez néha akár ellenszenves is lehet. Az igazság – mint az élet minden más dolgában – valahol a kettő között, az arany középúton van.

Bármennyire felturbózza valaki a külsejét, belül kell megtalálnia azt a valakit, akit keres.

A természetes folyamatoknak (...) nem szabad gátat szabni. Én kimondottan gyűjtöm a ráncokat, sőt, örülök nekik!

Ismerjék meg és szeressék magukat a nők, és akkor mások is szeretni fogják őket! Ez a legfontosabb.

A kellemes külső héjon belül egy értékes magnak kell lennie. Ettől lesz igazán vonzó egy nő!

A legtöbben (...) nem ismerik saját magukat, mivel újság-tesztekből értesülnek arról, hogy ők milyenek, vagy milyennek kéne lenniük. Pedig csak egy kicsit magukba kellene nézniük...

Ennyi év alatt az ember megtanul mindent. Megtanulja, hogy mindenért meg kell dolgozni, hogy mindenért meg kell küzdeni. Hosszú az utunk, hosszú a közös utunk, amin most már régóta együtt járunk, de tanulunk közben emberséget, tanuljuk azt, hogy figyelni kell a másikra. Ez egy hosszú út, de a mi utunk.

Az ég felé ha nézel, láthatod,
Hogy sok madár talál hazát.
A lépted gyorsuló, jól tudod,
hogy hív egy új világ.

Itt vagyunk hát,
S míg futnak a percek,
Együtt énekelünk,
Együtt dobban minden szív!

Érezd a dalt,
Érezd, hogy élsz még!
Hogyha benned szól,
Ez a dal majd messze repít!

Én nem akarok senki lenni, ha nem vagy itt,
Így elfogyok, ahogy a láng.
Én nem tudok valaki lenni, ha nem vagy itt,
Egy út kéne még hozzád.

Így kitagad az ágy és fáj az ébrenlét,
És sivatag a Föld, hol körben járok én,
És kinevet az idő és minden perc egy év,
De valahol a remény azt súgja, látlak még.

Vár ránk még száz év,
hogy a végtelen életet átéld,
Vár ránk még száz év,
hogy a titkaid elmondd. Miért félnél?
Az álmunk már miénk, mondd, mit veszíthetnél,
a sorstalan útból elég!
Nekem elhozta a fényt az a nap, mikor születtél!

Most kellene máshogy élni, vagy másképp látni,
hogy mit hagyunk így hátra!
Gyermekeink ezen a földön fognak élni majd!
Mielőtt még késő lenne, nézz a szívedbe,
én tudom, hogy mire vágyhatsz!
Gyermeked majd büszkén nézzen rád, neki te vagy a világ!

Ma minden álom ébren ér,
Ez egy félig rajzolt képregény.
Ha visszanézni néha félsz,
Akkor tenned kell a holnapért.

Dörög az ég, a szívem gyorsan ver.
A vihar súlyos kézzel úgy visz mindent el,
Ahogy az apró porszemet kósza nyári szél.
Üres világod - látod, éppen ennyit ér!

Csak a Pillanat számít... A Pillanatokon keresztül érhetjük el a végtelent... Az Idők Végezete és az Örökkévalóság is a Mostok halmaza.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom