Vavyan Fable

Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.

Ha egy pasast az eszéért akarnál szeretni, szerelem nélkül maradnál.

Szabad ember vagyok, csak nős.

Amelyet némelyek házasságnak neveznek, mások így árnyalnak: késhegyig menő harc a takaróért.

Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon.

Nincs pokolibb, mint a mézesheteket követő bestiális dögunalom, vagyis a hétköznapok beköszöntése.

A szerelem olyan, mint az Isten, még senki sem találkozott vele személyesen.

Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre.

Talán önzés, talán nem, mindenképpen gyarlóság: nekem a magam baja fáj legjobban, és csak ez után tudok kozmikusan is fájni.

Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak, miként a tűz és a víz, a föld és az ég, a hideg és a meleg.

Ettől izgalmas a halandó-lét. Mindannyiszor megújul, folyvást másmilyen!

Némelykor kérdezd meg magadtól: muszáj most megbotránkoznom? Az esetek zömében nem muszáj.

Földhözragadt és testfüggő vagyok, érzéki örömök vonzanak: illatok, ízek, látványok, hangok, érintések. Épp ezért úgy tekintek a halálra, mint ami kifoszt, elvesz.

A keresztes vitézek nem a keresztény vallást legalizálták, hanem a hódító háborúkat. A misszionáriusok a gyarmatosítást. Az inkvizítorok nem a vallást védték, mint mondták, hanem a papság hatalmát a lelkek fölött.

Inkább én haljak meg, semhogy nélküled tengődjek.