Vértesy Gyula

A verseket át is kell élni.
Szenvedni kell érteik sokat.
Könnyekkel kell végigöntözni
az összecsengő sorokat.

A boldogság, az néma jószág.
A boldog költő hangtalan.
Akkor beszél a költő lelke
mikor halottja, gyásza van.

S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.

Vannak húszéves vén szívek és hatvanéves fiatalok.

Egy élet kevés ahhoz, hogy sokat szerethessünk.

Az ember az önmagáról való beszélést sose únja meg.

A házasság maga természetellenes intézmény, s csak a gyermekek fölnevelése szempontjából jogosult; különben pedig rendesen a szerelem sírja.

Igazi szerelmeket nem lehet rövid határidőkre kötni, mint a börzei üzleteket.

A szerelem fogalmának a főjegye: az igazságtalanság. Mikor már igazságosak vagyunk valakihez, akkor már nem szeretjük.

A szerelem köntösét veszi föl néha a szánalom. De ez nem igazi szerelem, csak alamizsna. Szerelmet adni így: nemes dolog lehet, de szerelmet kapni így, mindig utálatos.

- Van örök szerelem?
- Csacsi, hát van örök élet?

- Mikor tudja meg az ember, hogy igazi szerelmet élt-e át?
- Mikor elmúlt a szerelem. Ha megsiratjuk: igazi volt; ha föllélegzünk utána: hamis érzés volt.

Az eltemetett szerelem sokszor föltámad azután szeretet képében.