William Shakespeare

William Shakespeare

(339 idézet)

1564. április 26. — 1616. április 23.
angol drámaíró, költő, színész

Figyelés

Könyvek

Elvégre te is tartozol Istennek egy halállal.

Mi a becsület? Egy szó. És mi ez a szó, ez a becsület? Levegő. Ez tiszta számvetés. És kié a becsület? Aki szerdán meghalt. És érzi a becsületet? Nem. Hát hallja? Nem. Akkor hát a becsület nem érzékelhető? A halottnak nem. Akkor talán az élőkkel együtt él? Nem. Miért? Mert a rágalom nem szenvedheti. Akkor hát én nem kérek belőle: a becsület csak festett halotti címer; és ezzel véget ér az én katekizmusom.

A kegyelem kényszerről mit se` tud;
Az, mint az ég szelíd esője, hull
Alá a földre: s kétszer áldva van, -
Megáldja azt, ki ád, - és azt, ki vesz.

York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át.

Ha a világ egy rohadt osztriga, úgy a gyöngyöt kardommal kifeszítem.

A világot csalni: mutass
Hozzá hasonló arczot; üdvözöld
Szemed-, kezed-, nyelveddel; látszatod
Legyen: minő az ártatlan virág,
S valód: kigyó alatta!

Mondják, valahányszor az idő közelg,
Melyben Urunk születését innepeljük,
Egész éjjel zeng e hajnal-madár;
S hogy akkor egy se mer mozdúlni szellem;
Az éj ártalmatlan; planéta nem ver,
Tündér nem igéz, nem bűvöl boszorkány,
Oly üdvös, oly szentelt azon idő.

Urak! Rövid az élet s kurtaságát
Aljasan tölteni túl hosszú volna...

A szerelem?... Hogy gyenge? Nincs erősebb!
És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüske!

A kor nem hervaszthatja, sem szokás
Nem emészti sok arcát. Jóllakatja
Más nő a vágyat ám ő jön, s teremt
Új éhet ott, hol bételít.

Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.

Földönfutók lennétek mindenütt.
S hogy tetszenék az élet oly veszett
Nép közt, amely fertelmesen dühöngve
Nem hagyva nektek földjén egy zugot,
Csak átkozott vasát fenné reátok,
S mint ebet rúgna, mintha nem is Isten
Teremtett volna, és az elemek
Nem szolgálnának épp úgy nektek is,
Mint őnekik? Mit szólnátok ti ehhez?
Ilyen az idegenek sorsa itt,
S ilyen a ti pogány vadságotok!

Ha nem járhat, oson a szerelem.

Az ember hús, vér és balsejtelem.

A történet mindenki életében
Az elmúlt időt alakítja újra.
Ezt megfigyelve megjósolhatod
Körülbelül a dolgok fő irányát,
Mely még nincs is, de már csíráiban
És gyönge kezdetében zárva él.
Ilyesmiből lesz az idő gyümölcse.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom