Xue Yanping

(14 idézet)

1957 —
kínai írónő

Figyelés

Könyvek

Lehet, hogy a betegség bizonyos hatalommal ruházza fel az embert: szembenézhet az élet bármely keserűségével anélkül, hogy fejet kellene hajtania előtte, hiszen nincsen már semmilyen elvárása vele szemben, számára az élet már olyannyira véges, hogy számításba sem kell vennie többé.

Az ember ugyanúgy, ahogy megszokja az életet, megszokja a halált is. Ahogyan szomjazza a létezést, szomjazza majd a megsemmisülést is. Végül is itt, a kórházban, ezen a haláltanyán ugyan mi lehetne hétköznapibb az elmúlásnál?

Ha a lélek megszakad, a test önmagában mire jó egyáltalán?

Ha a szerelem egyszer létrejön, többé nem válhat semmivé, ha esetleg észrevétlenül meglapul valahol, akkor sem múlik el, csupán érzékelésünk tompul irányában.

A világon egy rakás olyan dolog van, aminek nincsen semmi különösebb oka, nincsen semmi miért, ami történik, az megtörténik magától, aminek pedig véget kell érnie, az biztosan véget is ér, nincs ennél természetesebb.

A halál tehát teljesen hétköznapi esemény, bármikor és bárhol bekövetkezhet, hiszen meghalni egyszerű dolog, csupán az a folyamat bonyolult kissé, amíg felkészülünk rá.

A betegek úgy viselkednek az orvossal, mintha Isten lenne, sőt még annál is alázatosabban - hisz` drága az életük.

Sok minden van, aminek kimondatlanul kell maradnia, mert ha egyszer szavakba öntik, elveszíti magasztos és titokzatos voltát.

Sosem érthetem meg pontosan, mit érezhetnek a férfiak egy síró nő láttán. Azok a férfiak, akikkel dolgom volt, mind egyformán reagáltak, amint egy nő arcán könnyek tűnnek fel: eszeveszett pánikba estek.

Ezen a világon az emberek közti kapcsolatnál nincs bonyolultabb dolog, hiszen az megfoghatatlan.

Hogy lehetne elegem a szerelemből? Hiszen ez talán a legnagyobb kincs az életemben, mint ahogyan te is mondtad, ha a szerelem egyszer létrejött, nem válhat már semmivé. Ha meghalok, a szerelmem akkor is megmarad, ott marad majd azoknak a lelkében, akiket szerettem, és azokéban, akik szerettek.

Amikor a férfi zaklatott, a legjobb, amit a nő tehet, hogy csendben marad.

Az öregség és a halál két egymástól teljesen független fogalom, ha valaki öregszik, az még nem jelenti, hogy a halálához közeledik. A halál, csakúgy, mint a szerelem, váratlanul állít be, nem tudhatod, milyen úton érkezik, vagy hogy miért jön egyáltalán. A halál olyan, mint a szerelem, felbukkan és elillan, szélhez vagy szivárványhoz hasonlóan, és ki tudja, mi marad utána, ha egyszer elmegy.

Minden negyvenéves nő testének és lelkének szüksége van szervizre.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom