Yuval Noah Harari

Yuval Noah Harari történelmi idézetei

(20 idézet)

1976. február 24. —
izraeli történész és író

Figyelés

Könyvek

Ez a történettudomány egyik legjellemzőbb vonása - minél jobban ismerünk egy adott történelmi időszakot, annál nehezebb megmagyarázni, miért egy bizonyos módon, és miért nem másképp történtek az események. Azok, akik csak felszínes tudással rendelkeznek egy-egy korszakról, hajlamosak csak arra a lehetőségre koncentrálni, amelyik végül is megvalósult. Aztán utólag úgy-ahogy megmagyarázzák, miért volt ez elkerülhetetlen. Akik tájékozottabbak a korszakot illetően, sokkal jobban tudják, melyek azok az utak, amelyeket végül is nem választottak akkor.

A történelem dinamikái nem az emberi jólét növelésére irányulnak. Semmi alapunk nincs azt gondolni, hogy a történelem legsikeresebb kultúrái egyben a legjobbak is a Homo sapiens számára. Az evolúcióhoz hasonlóan a történelem sincs tekintettel az egyedi organizmusok boldogságára. Az emberi individuumok pedig általában túlságosan tudatlanok és gyengék ahhoz, hogy a maguk előnyére alakítsák a történelem folyását.

Sok rövid távra tervezett vészhelyzeti intézkedés hosszú távra rögzül. Ez a vészhelyzetek természete: felgyorsítják a történelem folyását.

A történelem vastörvénye, hogy minden elképzelt hierarchia tagadja önnön fikcionális eredetét, és természettől adottnak és megkerülhetetlennek állítja magát.

A történelem nem tűri a vákuumot. Ha az éhezés, a járvány és a háború hanyatlóban van, akkor az emberiség teendőinek listájára szükségképpen fel kell kerülnie valami másnak. És ajánlatos nagyon alaposan meggondolnunk, mi legyen az. Másképp hiába aratunk teljes győzelmet a régi csatatereken, teljesen felkészületlenül érnek bennünket az új ütközetek.

Ha megnézed a ma létező nemzeteket, országokat, egyikük se létezett ötezer évvel ezelőtt, és egy se fog létezni ötezer év múlva. Az emberiség hosszú és viszontagságos történetében a nemzetek története aprócska fejezet.

Sok királyság és birodalom valójában alig volt több nagy, védelmi pénzt szedő maffiánál. A király volt a keresztapa, aki beszedette a pénzt, cserébe pedig gondoskodott róla, hogy a szomszédos bűnszervezetek és a kisebb helyi bandák ne bánthassák a védelme alatt állókat.

A történelem minden pontja válaszút. Egyetlen út vezet a múltból a jelenbe, a jövő felé viszont számos ösvény ágazik le róla. Egyes ösvények szélesebbek, simábbak és jobban ki vannak karózva, így valószínűbb, hogy azon indulunk el. A történelem, illetve a történelmet csináló emberek azonban váratlan fordulatokat vehetnek.

A történelmet nem azért tanulmányozzuk, hogy megismerjük a jövőt, hanem hogy szélesítsük a látókörünket, megértsük, hogy jelenlegi helyzetünk sem nem természetes, sem nem elkerülhetetlen, és ebből következően több lehetőségünk van, mint amennyit el tudunk képzelni.

A történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset; több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek; és több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald`sban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Káida támadása.

Ezért jó történelmet tanulni: nem azért, mert a segítségével meg tudjuk jósolni a jövőt, hanem azért, mert megszabadulhatunk a múlttól, és alternatív jövőket képzelhetünk el.

Az emberi ostobaság az egyik legfontosabb erő a történelemben, mégis hajlamosak vagyunk nem venni róla tudomást.

Így működik a történelem. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, a háló azonban előbb-utóbb felfeslik, és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. A mai eszünkkel keresztes hadba vonulni az üdvözülés reményében őrültségnek tűnik. A hidegháború még ennél is nagyobb őrültségnek. Hogy voltak képesek néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a nukleáris holokausztot kockáztatni, csak mert hittek a kommunista mennyországban? És lehet, hogy száz év múlva a mi demokráciába és emberi jogokba vetett hitünk is éppily felfoghatatlan lesz az utódaink számára.

A történelem vastörvénye, hogy ami utólag elkerülhetetlennek látszik, az a maga idejében korántsem egyértelmű. Ma sincs másképp.

Az évtizedek és -századok során (...) az értelem hálója felfeslik, és új szövődik a helyébe. A történelem tanulmányozása annak a megfigyelését jelenti, ahogy ezek a hálók szövődnek és felfeslenek, és ami az egyik kor emberei számára a legfontosabb dolog az életben, az a leszármazottaik számára jelentéktelenné válik.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom