Zalatnay Sarolta

Ó, ha milliomos lennék,
gyémántgyűrűt vennék.
Ott húznám fel nálad,
leesne az állad.

Tudom, hogy ez balga álmodás,
nem jön el ez a pillanat,
mégis elgondolni érdekes,
milyen lenne az a nap?

Nem vagyok én apáca,
Nem élhetek bezárva,
Te sem vagy, kedvesem, börtönőr,
Engedj ki hát a hűvösből!

Ha megváltoznék, elveszíteném önmagam, rossz és jó tulajdonságaimat is beleértve.

A végső elszámolásnál minden ember egyforma, senki sem különb a másiknál, senkit nem kérdeznek a családjáról, anyagi viszonyairól, sikereiről vagy szerelméről. Vége!

Az emberek nagy része áhítja a szeretetet, de nem tudja, hogyan kell adni.

Érzelem. Ez a legtöbb az életben. Az élet célja számomra: érezni, szeretni, érzelmeket ébreszteni, őszinte és tiszta érzésekkel kapcsolódni a többi emberhez.

Fura dolog a féltékenység, mert lehet igazi féltés is, de többnyire az önzés és a hiúság együttese.

Csodát látni, jobbá válni
barát nélkül nem lehet.
Emlékezni, tervet szőni
barát nélkül nem lehet.

Hol jár az eszem? Csak a csengőt figyelem.
Érzem szívemen, hogy ez majdnem szerelem.
Kedves szóra nem vártam még így soha talán.
Hol jár az eszem? Mindig csak nála jár.