BRITNEY kedvenc idézetei
Az Instagramra és Facebookra posztolt fotóim nem a mindennapjaimat, hanem a különleges perceket mutatják be. A mindennapjaim azzal telnek, hogy magamra öntöm a kávét, próbálok magamhoz térni, és a kulcsomat keresem.
Néha elkövetkezik az a pillanat, mikor a boldogság mellett kell dönteni, mivel túl sokáig szomorúnak lenni nagyon kimerítő dolog.
Az összes szombaton itt ugyanaz a playlist pörög,
de már nem érdekel, mert nem a zene miatt jövök.
Szólhat hajnalig, vagy sose érjen inkább véget,
ha kitölti bennem ezt a rohadt ürességet.
Ez a rulettkerék sem forog most már gyorsan,
Mindig ugyanaz a szám, ugyanaz a szín.
A gépből kivették már a tegnapi tételt,
Semmi sem olyan már, amilyen volt rég.
Valójában döntés és elhatározás kérdése az életben szinte minden, ami emberi erőfeszítéssel kivitelezhető.
Lesznek dolgok, amiktől tehetetlennek és jelentéktelennek érzed majd magad. De ennyi. Ezek csak érzések. Néha nem szabad érezni, csak tenni kell a dolgod.
Az idő olyan, mint a vonzerő. Az embernek sosincs annyi, mint amennyit gondol.
A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.
Már másfél nap is sok tőled távol,
Csodának látlak én téged, azért hiányzol.
Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek,
Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek.
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor rád gondolok.
Los Angeles-i tündérmese c. film
Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs.