Flica saját idézetei

Ha már túljutottam minden hegyen
Hogy ajkad számról mintát vegyen
Volna-e kedved megöregedni
Énvelem...

Magna Cum Laude

Már csak mi tudjuk
Milyen eredetű
Egy korhadt fán
A négy kezdőbetű
Mit egykor belekarcolt
Ki végig érted harcolt
Most újra előtted áll
És válaszra vár.

Magna Cum Laude

Különös dolog a fájdalom. Hirtelen jön, és nem tehet az ember egyebet, várja, hogy elmúljék. Nincs rá gyógymód, és értelme sincs. Nagy lélegzetet kell venni, és várni. Ugyanakkor elevenebbé teszi az embert. Talán azért, mert eláll tőle a lélegzete. Ha pedig visszatartod a levegőt, az azt jelenti, még élsz.

Sara Rattaro

Gyűlölnöm kellene téged. Mégsem tudom elűzni a gondolatot, hogy ha másképp döntesz, az életemet is magaddal vitted volna. Elképzelni sem tudok másfajta életet. Az ember nem képes bemagyarázni magának, hogy jól érzi magát, ha nem azzal él, akit szeret.

Sara Rattaro

Törődj magaddal, minden korodban örülj annak, ami éppen soron van. Egy nap majd megérted, milyen fontos ez. Hagyd, hogy fényképezzenek, akárhányszor. Mosolyogj, és ha félsz, táncolj és énekelj, amilyen hangosan csak tudsz. Az segít. Szánj időt magadra, ábrándozz a szobádba zárkózva, és olvass mindenfélét, nem érdekes, honnan való, valami értelme mindennek van. Ne aggódj sokat a holnap miatt, a valódi gondokat úgysem látod előre, váratlanul jönnek.

Sara Rattaro

Mindent elveszítünk. Kulcsainkat, iratainkat, karóránkat, a pókerjátszmát, egy pert, vissza nem térő alkalmat. De akár az idődet is vesztegetheted, sőt a fejedet is elveszítheted. Elveszni - az egészen más. Ott rólad van szó, a szívedről, arról, akit szeretsz vagy szerettél. (...) Észre sem veszed, amikor egy nap bizonyos dolgok hirtelen másnak adják át a helyüket. Azt sem tudni, hogyan történt.

Sara Rattaro

Bátorság - azt hiszem, így nevezik. Amit nem vásárolhatsz meg, azt sem tudod, merre keresd, de hirtelen ott van benned, szinte a bőrödön érzed. Nem térkép szerint tájékozódik, nem bizonyos helyre irányul, de mindent képes megmozgatni benned, elhallgattatja félelmeidet, kettéválaszt lelkesedést és haragot. Mit számítanak akkor a bizonytalanságok, a kétségeid - tudod, mit kell tenned, hogyan, és mindenekelőtt hova kell elérkezned. Néha olyan ez az érzés, mint a repülés, vagy szorít, mint egy csomó. A bátorság benned van. Olyan erős, hogy bele is halhatsz és megeshet, hogy ez minden, ami számodra megmaradt.

Sara Rattaro

Van olyan fájdalom, mely elkerülhetetlen. Amikor valami rossz történik, gyász, betegség, a szülők válása. A fájdalom egy fajtáját azonban nem lehet nem érezni. A legbensőbb megtörtség jele, és mindent magával ránt. Semmi nem marad az ember körül, a legkedvesebb dolgok sem.

Sara Rattaro

A fájdalomnak sokféle arca van. A testben olykor szúró, égető, éles, néha csak bizonyos ponton érzi az ember. Lehet apró nyilallás, váratlan görcs, végtelen gyötrelem vagy kínszenvedés. Néha könnyű csillapítani, gyógyszerekkel. Ha a lelket gyötri, szenvedésnek nevezik. Egy részükkel mindennap együtt élünk; kellenek ahhoz, hogy felnőjünk, képesek legyünk élni.

Sara Rattaro

A lelkiismeretet nem lehet egyszerűen mosodába adni, a foltok mindig ott maradnak. Az ember álmában, akárhol. Olyan ez, mint a félelem a sötéttől. Mindegy, hol van sötét, mindig ugyanaz.

Sara Rattaro

Talán nem a boldogságra születtünk. Lehet, hogy az öröm az elért dolgok mennyiségétől függ, mint a család, a gyerekek, egy hű férj, esetleg egy jó munkahely. Eszerint a boldogság attól függ, mennyire vagyunk ennek tudatában, és mennyire adunk érte hálát.

Sara Rattaro

Ha kész vagy mindent elveszíteni, hogy megkapd, amit akarsz, ördögi körbe léptél, mert minden, amid van, te magad vagy.

Sara Rattaro

A függőség megváltoztatja viselkedésünket. Egy egyszerű szokás kétségbeesett kereséssé válik. Keresünk valamit, ami örömöt okoz. Ám egyszer csak valami megváltozik, és minden az ellenkezőjévé válik. Ami addig jó volt, rossz érzéssel tölt el. Nap mint nap egyre rosszabbal, mert sajnos bármennyire is a vesztünket okozza, nem tudunk lemondani róla. A szerelem függőség.

Sara Rattaro

Imádkozunk, megoldásért esedezünk, akármilyenért, csak enyhítse a fájdalmunkat. Amikor azonban tudatára ébredünk, hogy semmi sem változhat, úgy érezzük, legyűrtek és megfosztottak minket minden reménységünktől, s hagyjuk, menjen minden a maga útján. Csak így válhat a fájdalom életünk részévé.

Sara Rattaro

A dolgoknak egyszer csak végük szakad. Mindennap, minden éjjel, télen, nyáron, a csókoknak, a szerelemnek. A bor is elfogy vacsora közben, a tányérok a mosogatóból, a benzin, akkor is, ha teletankoltál, a tűzifa, az élelem. Véget érnek a kezelések, a jó könyvek, a kávészünet, a pénztár előtt a sor, az elbeszélés, a rémálom. A harisnyák végül a fiókba kerülnek, a ruhák a szekrénybe. A bűnösök a börtönbe. Az iskola csengőszóval ér véget. Befejeződik a háború, a járvány, a vizsgaidőszak, a zene, ha felemeled a kezed a billentyűkről. Elfogy a cukor. Minden véget ér. Egy nap a világ is, talán.

Sara Rattaro

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom