Spyder82

Egy kisgyerek úgy gondolja, majd akkor lesz neki igazán jó, ha nagy lesz. Az iskoláskorhoz érve ráébred, hogy ez a szakasz annyira azért mégsem pálya, de majd felnőttként végre teljesen önálló és szabad lehet. A munkás évek alatt a nyugdíjat várja, mert dolgozni mégsem tűnik olyan felszabadítónak, mint eredetileg képzelte, a nyugdíjaskor elérkezése pedig elhozza a kései ébredést: gyerekként és fiatal felnőttként egyaránt szuper volt az élet, csak a folyamatos előrenéző vágyakozás helyett érdemes lett volna felismerni a szépséget, a jó dolgokat a jelen pillanatban. (Sólyomi Dávid)

Továbbiak...