Szendile kedvenc idézetei
Az ember azt hinné, ha észleli saját magán a problémás magatartásformát, akkor máris egyenes út vezet a változáshoz, de ez messze nem ilyen egyszerű.
Jogod van ahhoz, hogy dühös légy, de nincs értelme sokáig táplálnod a haragod. Megmérgezi az életed.
Az erősebbekkel való versengés semmire sem vezet, s amellett még nevetségessé is tesz.
Kézen fogva andalogtunk a belvárosban. Olyan lágy szerelmet éreztünk egymás iránt, mint kapcsolatunk legelején. Éreztem ezt a szerelmet a kézfején, ahogy az enyémhez ér, ahogy néha hozzám simul, és közben jó volt tudni, ez nem a harmadik randevú és nem vak bizonytalanság, a férjem már, a társam évek óta, így ez a lágy szerelem csupán hab a tortán, az egymás iránt érzett aggodalom, odaadás, áldozat és figyelem szoros kötelékében.
Szomorúnak lenni, sírni és gyászolni rossz. Folyamatosan a történteken rágódni, elmesélni, beszélni róla szintén rossz. Vidámnak és boldognak kell lenni, mint a Susan Sarandon-os amerikai filmekben. Az jó. Akkor is, ha valami rossz történik, mert akkor legfeljebb egy snitt erejéig sírhat Susan Sarandon. De nem úgy, ahogy én, mert Susan Sarandon szépen sír. Éppen csak bepirosodik, aztán könnybe lábad a szeme, és maximum két-három könnycsepp csordul ki szép, barna szeméből. Majd máris mély levegőt vesz, szipog, nagyokat pislog, és vége is van a szomorúságának. Mert ő erős, megállíthatatlanul erős a mozivásznon, csakúgy, mint az anyám, amíg én zokogok, remegve és keservesen napokig zokogok, az arcom takonytól és könnytől nedves és dagadt, a testem egyszerre fáradt és dühös, és folyamatosan vádolom magam, vádolom a környezetem, és nem bírom abbahagyni a sírást, nem úgy, mint anyám filmjeiben Susan Sarandon.
Egy a célja a magánynak - vélem én: hogy nyugodtan és tetszésünk szerint éljünk.
A túlélők azok, akik a leghatásosabban és legmeghatóbban ragaszkodnak az élet szépségeihez. A nők ezt inkább tudják, mint a férfiak, mert a szülés a halál visszatükröződése.
Ha egy dolog eltűnik (...), az legalább annyira üzenetet hordoz, mint amikor valami hirtelen felbukkan. Az üres helyek mindig megérik a tanulmányozást.
- Nézzék! Közöttünk a különböző felfogás a különbség. Ha az én órámon két gyerek hangosan felröhög, én örülök, hogy jól érzik magukat. Maguk pedig azt gondolják, hogy fegyelmezetlenek. Ez a nagy különbség.
- Honnét tudom, hogy nem rajtam nevetnek?
- Kérem szépen, a paranoiát nem az iskolában kell gyógyítani, hanem az elmeosztályon.