Tothgreta kedvenc idézetei

Megint csatát vesztett, fuldoklott az elméjét elárasztó emlékek tengerében. Zokogni kezdett. Először csendesen nyüszített, aztán hangosan felsírt, ahogy szíve mélyéből előtört a fájdalom. Hallotta a saját fájdalmát. Minden könnycsepp egy segélykiáltás volt, amelyre most is, mint mindig, hiába várta a választ.

Cecelia Ahern

Mindig a jók mentek el, akik nem féltek mosolyogni, akik nem féltek szeretni.

Cecelia Ahern

Nem vagyok szuperhős - az én különleges erőm a barátság. Odafigyelek az emberekre és meghallom, amit mondanak. Hallom a hangsúlyokat, a maguk kifejezésére használatos szavakat, és ami a legfontosabb, meghallom azt is, amit nem mondanak ki.

Cecelia Ahern

Az élet olyan, mint egy festmény. Egy bizarr, absztrakt festmény. Megnézzük, és azt gondoljuk, hogy kusza homály az egész. De ha jobban megnéznénk, valóban megnéznénk, megfigyelnénk, és még a képzelőerőnket is használnánk, az élet sokkal, de sokkal többet adhatna nekünk. Lehetne a képen tenger, ég, lehetnének emberek, épületek, virágkehelyben pihenő pillangók - vagy akármi, kivéve a kusza homályt, aminek korábban láttuk.

Cecelia Ahern

Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..., aztán eszembe jut. A legjobb barátom - elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét.

Cecelia Ahern

Az élet olyan vicces, nem? Amikor azt hinné az ember, hogy már mindent kigondolt, amikor végre elkezd tervezni valamit, lelkesedik érte, úgy érzi, végre tudja, merre kell mennie, az ösvények megváltoznak, a jelek kicserélődnek, a szél másfelé fúj, északból dél lesz, keletből nyugat, és eltévedünk. Olyan könnyű szem elől téveszteni az utat, elveszíteni a helyes irányt.

Cecelia Ahern

Nem bűn többre vágyni, mint amennyit felajánlottak.

Cecelia Ahern

Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?

Cecelia Ahern

Minden ütés erősebbé tesz.

Cecelia Ahern

Szembe kell néznem azzal, amivé válhattam volna, ahhoz, hogy megérthessem és elfogadjam azt, aki vagyok.

Cecelia Ahern

Mintha a világ abban a másodpercben megállt volna. Mintha eltűntek volna a körülöttünk lévő emberek. Mintha minden, ami otthon volt, megszűnt volna. Olyan volt, mintha azt a pár percet a világon csak nekünk szánták volna, mi meg csak néztük egymást. Mintha Alex életében először látta volna az arcomat. Zavarban voltam, de szórakoztatott is a dolog. Én is pont így éreztem magam. Mert ott ültem a füvön a legjobb barátommal... de valahogy minden másnak tűnt. Úgyhogy megcsókoltam. Megragadtam a pillanatot, és megcsókoltam.

Cecelia Ahern

Még mindig körbenézek, hogy ki segít rajtam, és remélem, hogy valaki megveregeti a vállam, vagy a fülembe súg egy jó tanácsot. De senki nem viszonozza a pillantásom. Úgy tűnik, rajtam kívül senki más nem forgolódik, hogy ellesse valahonnan, mi a teendő. Miért érzem úgy, hogy én vagyok az egyetlen, aki össze van zavarodva, és aggódik amiatt, hogy jól döntött-e, hogy merre tart? Bármerre nézek, az emberek egyszerűen boldogulnak a dolgaikkal. Lehet, hogy csak utánoznom kéne őket.

Cecelia Ahern

A dolgok olyan gyorsan változnak. Pont, amikor megszoknál valamit, hopp! Megváltozik. Pont, amikor kezdenél megérteni valakit, hopp! Az illető felnő. Ugyanez történik Katie-vel is. Mindennap változik; akárhányszor ránézek, az arca egyre felnőttesebb. Néha már nem kell úgy tennem, mintha érdekelne, amit mond, hanem azon kapom magam, hogy tényleg érdekel. Együtt megyünk ruhát venni, és elfogadom a tanácsát. Együtt járunk ebédelni, és butaságokon vihogunk. Én pedig egyszerűen nem tudok visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor a gyermekem már nem volt gyerek többé, hanem érett ember lett.

Cecelia Ahern

- Én milyen vagyok?
- Jó kérdés... hmm, szerintem te egy hagymára hasonlítasz. (...) Azért emlékeztetsz hagymára, mert neked is sok réteged van, és ahogy múlnak az évek, mindig lehámozódik egy. Szerintem sokkal több minden van benned, mint azt az emberek gondolnák.

Cecelia Ahern

Az élet megy tovább, csak annak nem, akinek búcsút intettünk. Az emberek jönnek és mennek, és mindannyian tudjuk jól, hogy ez így megy, mégis annyira kétségbeesünk, amikor megtörténik. (...) Az életben az egyetlen bizonyosság a halál. Ez az egy biztos; az életnek ez az egy feltétele az, amivel kapcsolatban nem tévedhetünk; mégis, gyakran összetörünk tőle.

Cecelia Ahern

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom