asztunaa kedvenc idézetei
Egy nap minden család életében eljön a pillanat, amikor ki kell tölteni a jelentkezési lapot és meg kell írni a felvételit. Ennek súlyával azonban mintha csak a felnőttek lennének tisztában. A kamaszt minden érdekli, csak a tanulás nem.
Amit rólam tudni kell, azt már mindenki tudja, amit meg nem, azt úgyse fogják megtudni soha.
Egy hosszú távú kapcsolatért mindennap tenni kell, nem szabad könnyedén feladni, félredobni.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Hatvan napja, hogy elmentél,
És hogy miért így döntöttél,
Nem értem meg, ha baj volt, miért,
Nem beszéltük meg, Baby, úgy, mint rég.
Az egész létezés titka, hogy soha nem lenne szabad félned. Sose félj attól, mi lesz veled, ne számíts senkire. Abban a pillanatban, amikor elutasítasz minden segítséget, szabad vagy.
Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok baromságon!
Ha nem találsz valamit, amiért élhetsz, jobb, ha találsz valamit, amiért meghalhatsz.
Semmi se` lehetetlen,
mert nem vagyok tehetetlen,
kerek az én életem,
mert nem adom el szeletekben,
önmagam vagyok, nem találsz meg engem
más szerepekben.
Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom,
Ahol most élek, a lélegzet is fáj nagyon.
Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak,
és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak.
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan.
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold,
most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt.
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve,
én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne.
A tűz itt bennem hatalmas, de mégsem éget,
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted,
Azt teszem mindennap, ezt te tudod a legjobban,
Ha engem őrzöl, akkor szívedben a legjobb van.
Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről,
És a másik szívében a másik nevét festjük föl.