nikol0328 kedvenc idézetei
Az emberi élet egymilliárd sejtecske szeszélyes összjátéka, amiről azt hiszed, hogy te vagy.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
Tudományos szemmel nézve fel se lehet (...) fogni, hogy két ember, aki alig ismeri egymást, akik nem állnak egymással rokonságban, akiknek különböző a természetük, különböző a műveltségük, sőt még a szemük is, egyik napról a másikra kénytelenek legyenek tudomásul venni, hogy együtt élnek, hogy egy ágyban alszanak, hogy összekötnek két sorsot, ami talán külön-külön egészen más irányba tartana.
Hagyd, hogy néha elragadjon az éjszaka, nézd a csillagokat és engedd, hogy megrészegítsen a végtelenség érzése. Az éjszaka, a maga minden sötétségével, egyben út is a megvilágosodás felé. Az éjszaka, melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez, olyan, akár a sötét kút, melynek a legmélyén szomjoltó víz van: fekete árnyaiban valahol ott rejlik a láng, amely fellobbanthatja a lelkünket.
A megrögzött hazudozók olyan emberek, akik népszerűségre és elismerésre vágynak. Ha szembesítik őket a valósággal, mindig megtalálják a módját, hogy kitérjenek előle, makacsul ismételgetve a saját igazukat, vagy azzal vádolva az őket meghazudtolókat, hogy valótlant állítanak.
Az életünk előre meg van tervezve, egészen a legapróbb részletekig: megszületünk, tanulunk, egyetemre megyünk, keresünk egy férjet, hozzámegyünk - akkor is, ha a világ legrosszabb férje, nehogy azt mondják a többiek, hogy nem kellünk senkinek -, aztán gyerekeket szülünk, megöregszünk, és esténként kiülünk egy székre a ház elé, hogy nézzük az arra járókat, miközben úgy teszünk, mintha mindent tudnánk az életről, de egy pillanatra sem tudjuk elhallgattatni a szívünk hangját, amely azt ismételgeti: kipróbálhatnál valami mást is.
Minden erőmmel harcoltam ezért a szerelemért, de most elfáradtam. A kő, amely a szívemet nyomta, mára sziklává nőtt, és dobogni sem engedi a szívemet. Az pedig utolsó leheletével azt súgta, hogy más világok is léteznek.
A szerelem a maga finomságával megdönti az elnyomó hatalmat, inni ad a gyengédségre szomjazónak, nyitva tartja az ajtót, hogy beengedje az áldott fényt és esőt. Lelassítja az időt, vagy éppen felgyorsítja, de az biztos, hogy nem folyik tovább ugyanabban a tempóban, ugyanabban az elviselhetetlen monotóniában.
Szavak. Megint csak szavak. Mindössze arra szolgálnak, hogy bonyolultabbá tegyék a dolgokat.