urirudi kedvenc idézetei
Az értelemből épített tornyok a fák tetejéig érnek. A hitből építettek a csillagokig.
Olyan hirtelen lett vége. Öt évig voltunk együtt, pörgős, vidám társasági életet éltünk. Beszéltünk házasságról is, meg ilyesmikről, s bár még távolról sem álltunk készen rá, mégis úgy vettük, hogy előbb-utóbb összeházasodunk. Egymással. Majd ha felnőttek leszünk. De a felnövés folyamatában elvesztettem. Valahol útközben. Nem egyik napról a másikra történt, hanem fokozatosan, minden egyes nappal kicsit több tűnt el belőle.
Nem az ő szerelméért kell felelősséget vállalnod, hanem a sajátodért! Azzal tetted tönkre az összes eddigi jelentős kapcsolatodat, hogy olyasvalamiért próbáltál felelősséget vállalni, ami nem a tiéd volt. Ezzel olyan állapotot hoztál létre, amely a kölcsönös függésről, az önállótlanságról és a tisztelet hiányáról szólt.
Ja és van a muszájpuszi
például köszönéskor
vagy mondjuk a szerelemben
amikor már nem a szív szól
abban a szép kicsi cuppban
a muszájak összeérnek
- szeretlek - de minek mondom
ha elmúlt már és nem így érzek?
Emlékízű álmaimból
Mégis könnyen ébredek,
És már nem is kérdezem,
Hogy miért nem maradtál velem?
Már csak arra kérlek:
Ne is gondolj rám.
Megszokásból élni valakivel: hazugság. (...) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.
Ne is találkozzunk mi többé!
Ne is emlékezzünk a multra.
Szivem sokáig fájt, de végre
A lemondást is megtanulta.
Soha nem képzelte volna, hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti. Hogy lehetséges, hogy két ember, akik olyan közel voltak egymáshoz, úgy viselkedik, mint két idegen?
Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt!
Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat.
Rendbe hozni, ami elmúlt, úgyse tudjuk már;
Lehiggadt vágyaink felborzolni kár.
Ha a szerelem tüze kialszik, rögtön azt kérdezzük: "miért nem szeret már?" Ennél fontosabb ez a kérdés: "miért nem szeretem már?"
Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.
Nem. Neki most nem arra van szüksége, hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.