willy42 kedvenc idézetei
Sokáig boldog voltam én veled,
De nem tart örökké semmilyen mágia,
Ami megszületett, meg kell halnia.
Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé.
A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: "mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél". Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre.
Akik bizonytalanok önmagukban, nem engedik el a párjukat, mert folyton attól rettegnek, hogy a szerető jobb lesz, vagy kitúrja őket.
Az irigység és a féltékenység azért értelmetlen és azért butaság, mivel mindenki egyedi példány, tehát összemérhetetlen, összehasonlíthatatlan.
Jutok-e néha - mondd - eszedbe
S nem fáj-e szíved kedvesem?
Midőn a kósza esti szellő
Füledbe suttogja nevem.
A szerelem őrület, mely gyorsan elég,
És utána csak fekszünk a parázsban.
Mindennek rendelt ideje van. Ideje van a szerelemnek. Ideje van az elengedésnek.
Ahogy szűnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős - egy másik ember.
A gyűlölet és a harag olyan gyorsan felemészti a szeretetet, mint a rozsda a kert végében lévő régi vasszéket.
A gyűlölet fényesebben ragyog bármilyen tűznél, és mélyebbre vág bármely kardnál.
Az idő pontosan azért gyógyít be minden sebet, mert a múlásával részben alkalmazkodunk a helyzetünkhöz.