zsanka94 kedvenc idézetei

Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle.

Törőcsik Mari

Csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni!

Törőcsik Mari

Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.

Szent Ágoston

Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igazi.

Szent Ágoston

A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.

Szent Ágoston

Hagyd megtörténni a dolgokat,
legyen az szépséges vagy rémes!
Soha ne add fel,
mert semmi sem véges!

Rainer Maria Rilke

Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.

Fodor Ákos

Apránként vesszük,
mit másnak csak egyszerre
adhatunk oda.

Fodor Ákos

Akarlak. Akarlak egy kicsit. Nem sokat belőled, de nem is keveset. Adok helyette majd magamból sokat. Amit tudok, amim van.

Schäffer Erzsébet

Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad. Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még...?

Schäffer Erzsébet

Kétféle ember létezik: az egyik felnőttként is képes gyermekszemmel nézni a világot, a másik nem.

Dave Eggers

A kívánság feladata, hogy jobbá tegye az életünket, és a világot, még akkor is, ha csak egészen kicsit.

Dave Eggers

Mindennap, vagy amilyen gyakran csak tudod, írd le, hogy mit akarsz. Így valahányszor összezavarodsz, vagy irányt tévesztesz, elég belepillantanod ebbe a naplóba, és máris eszedbe jut, hová akarsz menni, és mit keresel.

Dave Eggers

Szomorkodnak felhőim a sötétben,
elfelejtik, hogy a napfényt
maguk rejtették el.

Rabindranath Tagore

Egyszer egy este történt, röviddel azután, hogy hazaértem. Álltam a szoba közepén, és úgy éreztem, elemészt a szomorúság. A tehetetlenség. A szívemen karcolások, hajszálrepedések. És akkor szétestem. Tagjaim kopogva szétgurultak a szobában, csilingeltek a csontok, a belső szervek puhán gördültek, mint a kilyukasztott gumilabdák. Nagyot kiáltottam. Beszaladt a családom, a fiam, a feleségem, a lányaim. És gyorsan, kétségbeesetten összeraktak. (...) Nézzenek rám. Olyan vagyok, mint régen. Megvan mindenem. De valami mégis elveszett belőlem. Talán valami illékony, ami láthatatlanul elillan az emberből, ha szétesünk. Vagy talán valami kis fény... valami kis fénypötty, ami nélkül félhomály van odabent.

Lázár Ervin

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom